-Jó napot kívánok,én Arisa Ayabito vagyok a Chidori újságtól.Ma Kuwabarát köszönthetjük itt!Kuwabara!Milyen érzés volt,amikor elsőnek harcolhattál Yusuke oldalán?

-Yusuke mindig az ellenségem volt.Ő az egyetlen,aki meg tudott verni.Így mindig kihívtam bárbajra.És mindig vesztettem.Amikor már úgy éreztem,hogy mindent láttam,hirtelen rejtélyes dolgok mentek végbe.Ilyen volt Yusuke halála és feltámadása.Hallottam,ahogy hozzám szól,és rengeteg spirituális energiát éreztem.Mikor feltámadt,ismét találkoztunk annál az anyónál,Genkainál.Akkor döbbentem rá,hogy mekkora ereje van.Mint egy démon.És nemsokkal később már vele harcoltam,meg még két figurával.

-Ő,gondolom Hiei és Kurama volt.

-Igen.

-Yusukével barátok voltatok.És velük?

-Kurama jó fej,bár eléggé félelmetes amikor az igazi alakjában van.Nem szeretném,ha az ellenségem lenne.

-És Hiei?

-Az a törpe?Nagyon nem tetszett az első benyomása,annyira gőgös volt!De igazából nem rossz,csak nem mutatja ki az érzelmeit.

-És mi van Yukinával?

-Oh,Yukina!Nagyon szeretem,de mostanában csak a testvére felkeresése érdeki.Ezt meg is értem,de elborzaszt,hogy a bátyja így magára hagyta szegényt!Ha megtalálom,esküszöm,hogy kitekerem a nyakát!!!

-<-én tudok valamit,amit ne nem-vigyor>Értem.És nem hiányzik a hétköznapi élet?

-Sosem voltam hétköznapi.

-És mindig szerény voltál.

-Nem úgy értem!Nem voltak unalmas,tanulással folyó délutánjaim.

-Mostmár meg főleg nem.

-Hát ja!

-Mondana pár szót a rajongóknak?

-Oh,természetesen!
Mint a szívem mélyéről egy rózsa,
úgy kívánok szép napot a rajongóknak!

-Izé...köszönöm!Viszlát!

-Viszlát!

-Önöktől is búcsúzok,kedves rajongók,jövő héten is itt leszünk,olvassanak!

Sibill